ZENSYOKAN JAPAN
A japán székhelyű Zensyokan Kolostor rendszer (több, mint 100 kolostor szerte a világban) világi Zen szerzetesek és "Jószolgálati Nagykövetek - Goodwill Ambassadors" közössége. Minden Zensyokan dan fokozattal díjazott Zen mester neve felkerül a Bodhidarma és Buddha vérvonal (Kechimyaku) táblájára.
A Zensyokan Buddha és és Bodhidharma Zen szerzetesi vonal Japán központja Réti Istvánt, a Zendo iskolák alapító Nagymesterét tüntette ki Zensyokan Vice Chairman címmel és ranggal, így Magyarországon Réti István Daiku néven 9. Dan fokozattal Ryutoku Komyo (Shrestha Milan - Nepal/Japan) mester vezetése alatt képviseli a kolostort.
A Zensyokan mesterek feladata, a Zen és a Budo tanításainak képviselete és tanítása, gyakorlása.
2022-ben ért a megtiszteltetés, hogy 6. Dan fokozattal a szervezet mesterei közé választott.
Filozófiám
Kit nevezhetünk harcosnak?
A küzdősportok és a harcművészetek között van egy lényeges különbség. Küzdősportnak nevezhetünk bármit, aminek a lényege, hogy legyőzzük a másik felet, a harcművészetek, viszont mindig a magunk felé irányuló küzdelmet hangsúlyozzák. Önmagunk csiszolása lelkünk edzése a cél. Mindez azért, hogy saját magunkat legyőzzük, szembenézzünk saját gyengeségeinkkel, félelmeinkkel, hogy aztán ha vége a belső harcoknak, béke költözzön szívünkbe.
A harcos nem haragszik ellenfelére, nem gyűlöli, mert tudja, hogy ő sem rossz csak nem ért fejlődésének arra a szintjére, amikor felismeri saját hibáit, vagy egyszerűen csak más elveket vall.
Mindig tanulni akar mindenből, a harcost a tapasztalata teszi harcossá a megtapasztalás edzi élete végéig.
A harcosra legbelül nincs hatással a környezete, mindig alkalmazkodik az adott viszonyokhoz.
Tudja, hogy nem léteznek problémák, csupán megoldásra váró feladatok, és így tekint a világra.
A harcos a jelenben él, nem nyugtalanítja se a múltja se a jövője. Saját útját járja, így tudja, hogy nem kell a jövővel foglalkoznia, csupán azzal, hogy a jelenben az útján maradjon, és azon haladjon tovább, bármerre is vigye aztán.
A harcost az különbözteti meg másoktól, hogy megállíthatatlan. Nem azért, mert sosem kerül padlóra, hanem azért mert ahányszor elbukik, annyiszor áll fel, s miután lerázta magáról a fájdalmát, nagyobb lendülettel megy tovább, mint előtte.
A vereséget is méltósággal fogadja.
Nem sajnál senkit, de segíteni akar mindenkin.